Új versek

Kedves Olvasóim!

Ezen az oldalon a 2017. január 1 óta írt verseimből adok egy válogatást. 
Király Lajos

*

I. VÁLOGATÁS A RÍMEK ÉS DALLAMOK KÖTETEMBŐL


KELL...

Kell a csönd és kell a dallam
csak a szívdobbanást halljam

hogyan küzd rohan és lázad
miként zuhan reánk e század

tengernyi kínja imája
a lélek kálváriája

mikor Nincstelenség az úr
sok szolgalelkű csak nyomul

Kell a csönd és kell a dallam
hogy az örömöket halljam

békességet lássak sokat
ne tapossanak másokat

hogy átszője az éveket
az emberség és szeretet

melynek mostan híján vagyunk
hazug hírek mossák agyunk

Kell a csönd és kell a dallam
csak a szívdobbanást halljam

Budapest, 2017. január 10, 21 óra 10 perc


ŐSÖKTŐL KAPOTT ADOMÁNY

Örökölt génekből fölzeng az ének
mi lelkedben bolyong meg kell írni
szavakba önteni mi öröm s ha sírni
kell hát azt is azt is meg kell írni

Talán nem is tudod csak sejted azt
ami benned munkál a múlt üzen
mit atyád s anyád ősei szenvedtek
azt csak szavakban tudod leírni
szavakban dalolni örülni táncolni sírni
és írni írni e csodás adományt bírni
és írni írni ha lelkedből sóhajok szállnak
szállnak akár egy magasba vágyó galamb
akár az örömtől bongó harang
akár a jajtól zengő lélekharang

Örökölt génekből fölzeng az ének
mi lelkedben bolyong meg kell írni
szavakba önteni mi öröm s ha sírni
kell bánat szorít azt is meg kell meg kell írni

Budapest, 2017. január 25, 22 óra 08 perc


KOPOGÓS EZ A TÉL

Kopogós ez a tél
fagyos jégujjaival forró szívedbe markol
fázol

Kopogós ez a tél
miként az 50-es években gyermekként
dideregtél

Kopogós ez a tél
január hónap hidege oly kegyetlen
hosszú

Kopogós ez a tél
már nehezen viseled el a fagyok
nyűgét

Kopogós ez a tél
nincs hó mely felmelengetné
szívedet

Budapest, 2017. január 26, 1 óra 10 perc


CSAK ÍGY LEHETTEM KÖLTŐ

Merengek a múlt fölött: –
Szolgáltam sok főnököt!

Jót, rosszat és keserűt,
Kis stílűt és nagy nevűt.

Küzdöttem az igazért: –
Tornyosult a sok-sok érv!

Csatát nyertem s vesztettem: –
Szívemből cselekedtem!

Szenvedtem igazamért,
Mindig szeretet kísért,

S ha betörték fejemet: –
Nem szegték a kedvemet! –

Mert kit megáldott a sors: –
Nem kísérheti balsors! – –

Eltelt egy emberöltő:
Csak így lehettem – költő!

Budapest, 2017. január 29, 1 óra 22 perc


AZ EMBER HA ÖREGSZIK

Az ember ha öregszik: –
vagy hülyül avagy bölcsebb!
Melyikké válni nehéz?
Melyikké válni könnyebb!?

Ez örök talány lehet,
de mégis fontos támpont, –
milyen géneket kaptál: –
ez átkozott vagy áldott!?

Budapest, 2017.január 29, 1 óra 48 perc


POLITIKAI RELATIVITÁS ELMÉLET

Az ellenfél, továbbá
a más pártbeli
hazug, buta,
semmihez sem ért,
korrupt, seggnyaló,
vezetőik elmebetegek,
idióták, buzeránsok,
pedofilek, kábítósok,
verik a feleségüket,
szeretőket tartanak,
csalnak, élősködnek,
urizálnak, gőgösek,
offshorba teszik pénzüket,
utálják a népet, - és hazaárulók!

Bezzeg mi és párttagjaink
nem hazugok, nem buták,
mi mindenhez értünk,
nem vagyunk korruptak,
utáljuk a seggnyalókat,
vezetőink nem elmebetegek,
nem idióták, nem buzeránsok,
nem pedofilek, nem kábítósok,
nem verjük feleségünket,
nem tartunk szeretőket,
nem csalunk, nem élősködünk,
nem urizálunk, nem vagyunk gőgösek,
nem tesszük pénzünket offshor cégbe,
szeretjük a népet, - és szeretjük hazánkat!

Budapest, 2017. január 31, 2 óra 7 perc


LES SABLES D'OLONRA
EMLÉKEZEM

Mikor 1992-ben Les Sables d'Olonban
megláttam az óceánt, a tengert,
gyermeki szemmel néztem a vizet:
miként emelkedik és süllyed,
és pontos ritmusként cselekszik,
akár egy élő, lélegző ember!

Kagylókat gyűjtöttem a fövenyen:
a kis ékszerkagylók belsejében
kékes, lilás és rózsaszín árnyalat
vibrált, majd találtam pengekagylót,
és remeterákoknak fehérlő páncéljait.

Távolabb a vízben egy üde, ifjú leány
lubickolt monokiniben, - és rugalmas mellei
táncoltak, ringtak a boldog nevetéstől.

Budapest, 2017. február 10, 0 óra 28 perc


HULLA JÓ RIGMUS

Hej, haj, hull a haj,
megijedtem: - jaj!

"Cirmos cica, jaj!
Hová lett a vaj?"

Most kevés a haj:
nem több mint tavaly!

Nem baj, hogyha a haj hulla:
csak még ne legyek én hulla!

Hej, haj, hull a haj! --
Nincsen semmi baj!

Budapest, 2017. február 17, 0 óra 16 perc


SZIESZTA

Jól esik az ebéd után
a fotelben szunyókálni,
előtte még pörög az agy
és eszedbe juthat bármi...

Aztán az álom hűs leplét
szép lassan reád teríti, --
szem elfárad, pihen az agy: --
már nem érdekelhet semmi!

Az idő megállt vagy elszállt,
a lelked a nemlétben lebeg,
létező világ kizárva: --
lassan, csendben dobog a szíved! – --

Aztán egy-két óra múltán
zsibbadt karral felébredsz
a tudatalatti világból: --
körülzsong a való Élet!

Budapest, 2017. március 3, 16 óra 30 perc



EMBERBŐL VAGYOK!


Kissé megijedtem, mikor a fájdalom
hosszas szünet után ismét szaggatni
kezdte testemet és éreztem,
hogy a kövek könyörtelenül elkezdtek
meggyötörni.

Kissé megijedtem, hisz ünnepre készültem: --
a régóta várt 70. születésnapomra, –
de szerencsére csak a vese kövei kínoztak,
és nem a epének veszélyes, apró, alattomos
homokjai.

Kissé megijedtem: – mi lesz, ha?... Talán?!...
Vagy mégis?! – És ha téves a diagnózisom? --
Akkor mi lesz? Mivé válnak az álmok!? --
Egy gyors injekció a farba: égetett, nem baj:
megnyugtatott! -- -- --

Elmúlt a fájdalom, a kín, a lüktetés!
elmúlt a szorító félelem is! – --
De szép is a világ!?
Milyen is lenne fájdalom és szenvedés
nélkül az Élet?!

Budapest, 2017. március 6, 23 óra 33 perc





BESZÉLNI AKAROK VELED
Michel és Yannick románca

Beszélni akarok veled azokról az álmokról,
feszültségekről és vívódásokról,
amelyek már régóta bennem keringenek,
de előtörni azokat mégsem engedem,
hanem magamba zárom az ész érveit követve!

Beszélni akarok veled azokról az álmokról,
melyek talán megvalósíthatók fényre vágyva,
és meg kell azokat bátran valósítani,
hiszen a lélekben az érzelem nem bolyoghat
örökig a reménytelenség útvesztői között.

Beszélni akarok veled azokról az álmokról,
melyek tán reménykedve benned is feszülnek,
mert a szemek csillogása, az érintés lüktetése
mind azt kívánja, hogy végre megáldassék
a test és lélek – szent beteljesülése!

Budapest, 2017 . március 7, 23 óra 21 perc


70 ÉVES LETTEM!
Gondolatok a telkemről hazatérve

Megkaptam én is e kegyet,
hogy elértem a hetvenet! --

Kérdezték: – Na, milyen érzés? --
Eztán sem jöhet henyélés!

Annyi terv van, annyi dátum: --
mindezeket megcsinálom,

lelkemben munkál sok dolog,
és soha el nem fáradok,

mert nem csak magamért élek. --
Másokért is küzd a lélek!

Hetven vagyok! – Több is leszek?
Remélek, küzdök, szenvedek,

hogy megírjam azt, mi bennem zsong,
lélek mélységében bolyong:

jajong, kacag, dicsér, átkoz, -
idomulva a világhoz! – --

Hetven lettem, hetvenkedem! --
Kint dolgozom a telkemen:

szőlőt metszek szorgalmasan,
Reddy cicám mellettem van,

olykor nyávog: – simogassál!
Ne munkával foglalkozzál! --

Velem ünnepel sok vidám
előkerülő szép cicám,

jutalmuk finom pástétom! --
Táncol a fény az ágakon! --

Barackfák ágait vágom: --
üdv, március tizenhárom!

Budapest, 2013. március 13, 23 óra 30 perc


CSAK NYOLC SORBA...

Csak nyolc sorba süritem
a sok szép pillanatot,
amit ma a Zilában
a boldog lelkem kapott.

Társaim s feleségem
eljöttek megidézni
a megélt 70 évet, -
s egy költőt ünnepelni!

Budapest, 2017 március 16, 23 óra


ÉJFÉL ELŐTT

A fák csuromvizesen álltak,
az utcán már nem járt senki sem.
A cseppek csettentek, zenéltek -
és bús dalt dúdoltak - csendesen.

Olyan volt minden, akár ősszel: -
a sok csupasz ág oly szomorú, -
pedig már tavaszt vár a lélek,
nem kell már a bánatos ború! - -

Az erkélyen álltam pár percet,
tüdőm a friss levegőt várta, -
tegnapi estémre gondoltam,
várva jövendő - új csodákra!

Budapest, 2017. március 17, 23 óra 50 perc



MEMENTO MORI

Éjjel egy óra volt már,
mikor pihenni vágytam,
ekkor tört rám a fájdalom,
amelyet nem kívántam!

Fulladni kezdtem, amint
a vízben fuldokló tán,
s éreztem az égető kínt
a mellkasomnak táján.

Mintha rám térdepelne
egy nagy hatalmas állat:
mellkasom zsibadt, görcsbe
rándult, fájt a vállam!

Ziháltam, gyors levegőt
pumpáltam a tüdőmbe,
tudtam a követendőt: –
oxigén kell vérembe,

hogy elmúlhasson a kín! – –
Uram!... Csak nem jött a vész ?! –
Az ember mit ki nem bír, –
markolt láthatatlan kéz! –

Ziháltam, féltem, fájtam!
Fordultam oldalamra:
áldott enyhülést vártam,
vágytam az oltalomra! – –

Ébren lenni, csak ébren!
Elájulni nem szabad!
Féltem, vártam, féltem: –
szívem végleg megszakad?!

Felvillant: – most mi lesz?!
Hisz ma Csepelen várnak!
Egy szép estet rendeznek
rexpoeta” Királynak!...

Budapest, 2017. március 28, 10 óra 10 perc


SUMMÁZAT

Szenvedtem, féltem, elaludtam,
felébredtem: – bár halál gyötört!
Fáradtan keltem, – összetörve: –
az életben futok még pár kört!

Budapest, 2017. március 28, 10 óra 13 perc


ÁRVÁCSKÁK AZ ERKÉLYEN

Árvácskák az erkélyen
illatoztak, - és éppen
harangszó bongott délben.

Hideg-rideg szél után
áldott, meleg napsugár
megsimogatott puhán!

A fénylő idő de szép!
Melengeti tavaszi lét
az ember riadt szívét!

Budapest, 2017. március 28, 12 óra 12 perc



RENDHAGYÓ IRODALOM ÓRÁN
Hódmezővásárhelyi Szent József Katolikus Általános
Iskola elsős diákjai között

Tágra nyílt gyermeki szemek
figyelték a zenés, verses mesét,
amelyet Nyiba mester adott elő
vidáman és színes dallamokkal.

Figyeltek, kacagtak önfeledten,
amikor tükrőt lopott a szarka,
vagy a nyulak a fűvön birkóztak,
s az ürgék vidáman doboltak.

Boldogok voltak, – és énekeltek,
mert érezték a szavak hangulatát,
annak mesés varázsát, lüktetését
és könnyed történetét...

Igen! – A gyermekemberben még él
a figyelem tisztasága, a szavak csengése,
bongása, és a mese valóságnak hit
igazságának a lélekbe szűrődése. –

Ekkor éreznek rá a verses
meséken át a költészet csodáira,
a szavak dallamára, amely alakítja,
erősíti az igaz emberséget.

Budapest, 2017. április 6, 23 óra


RÍMEK ÉS DALLAMOK

Mikor a rímek zenélnek,
csodás dallamok a fülnek,
akár csengő-bongó fácska:
mese s valóság világa!

Líra, – titokzatos zene!
A költő szavak mestere,
s szavak adják a dallamot: –
benne lélek zenéje zsong!

Budapest, 2017. április 7, 16 óra 50 perc


DAL A LÉLEKRŐL

A lélek olyan érdekes világ,
ha szeretetet kap, szeretetet ád.

Az igaz lélek tudja mindig azt,
mikor kap örömet, mikor kap vigaszt.

A mélységében sok titok lapul,
és téged szolgál fáradhatatlanul.

Legyél békében hát önmagaddal, -
ekkor leszel mindig győztes a harcban!

A küzdelmekhez erőt a lélek ád: -
a lélek ilyen különös világ!

A küzdelmekhez erőt a lélek ád: -
a lélek ilyen különös világ!

Budapest, 2017. április 7, 17 óra 30 perc


KÖLTÉSZET NAPJA UTÁN

A Kéhliben a verseket
kortársaink előadták,
élet örömét, bánatát
szép szavakkal eldalolták.

Ki válik kötővé s miért?
Milyen kényszer űzi lelkét,
hogy a világ örömeit
s bánatát megénekeljék?

Ne csak saját bánatodat
zengjed fájdalmas sorokban,
hiszen a világ tele van
örömökkel és bánatokkal!

Költő! Lelkesíts, vigasztalj!
Legyen benned nemes szándék!
Áldassék hát a költészet: -
a legszebb lelki ajándék!

Budapest, 2017. április 13, 23 óra


EGY SZÉP NŐ 
FILOZÓFIÁJA

Csinos vagyok,
sok felajzott
hímnek lehetnék
préda.

Lelkem is van,
meg eszem is,
és nem vagyok én
céda.

Éppen ezért
az remélhet,
ki megfejti a
titkot: –

lelkemben mily
vágyak élnek,
értem vágyóknak
mit mond? –

Ha ismeri
esendő test
mélyén a lelkem
álmait,

akkor leszek
szabad, övé: –
s kielégítem –
vágyait!

Budapest, 2017. április 16,
1 óra 20 perc


HÚSVÉTI EMLÉKEK

Jácint, nárcisz, szívvirág,
verses rigmus, locsolkodás,
festett, cirádás ajándék tojás,
napsütés, fehérlő meggyvirágok,
zümmögő, repdeső méhek
szép tavaszi álmok...

Régen volt, régen!...
Szállnak az évek! - -

Hogy vártuk a finom házi sonkát,
mit reggel megszentelt a pap,
vitték a hívők kosarakban,
szent volt, áldott ez a nap!...

Mise, misztikum, feltámadás,
a prédikációban feltárult
az ősi rege, a biblia csodája:
Jézus harmadnap feltámadott!...

Vártuk, hogy szegényes,
öreg otthonunkban is
legyen megváltó feltámadás:
több pénz a nincsnél vagy alignál,
kicsivel több kenyér! -

Mit ért az élet, küzdelem,
ha nyomor, penészes gond volt
akkor is a szegények sorsa? -
Szeretet, békesség szegényeknek társa,
a tisztes emberi létet bearanyozza! - -

Jácint, nárcisz, szívvirág,
verses rigmus, locsolkodás,
festett, cirádás ajándék tojás,
napsütés, fehérlő meggyvirágok,
zümmögő, repdeső méhek
szép tavaszi álmok...

Régen volt! Régen! - -
Áldott legyen az
akkori, boldog
szegénységem!

Budapest, 2017. április 17,
Húsvét hétfő, 10 óra 31 perc


HULL A PELYHES FEHÉR HÓ
                         *
       Vidám rigmusok a szomorkás időben,
             az ismert ének dallamára
                         *
     Hull a pelyhes fehér hó,
     Jön Április Télapó.

     Az április bolondos,
     Húsvét után telet hoz.

     Húsvétkor volt locsolás,
     Most hólében tocsogás.

     A Jóisten de kegyes,
     Adott még egy kis telet.

     Hogy változik a világ?
     Itt a Tavasz Mikulás!

     Ha a cipőd fényesül,
     Bele jeges hó kerül.

     Elég volt a hajcihő,
     Tele van a hócipő!

     Hull a pelyhes fehér hó,
     Sok növénynek ez való!?

     Hali-hali, halihó,
     Most már meleg volna jó!

     Budapest, 2017. április 19,
      9 óra 30 perc


A LÉLEK MÉLYÉN

A lélek mélyén felbuzog
a sok eltemetett álom, -

ha akarom – felszabadítom -
ha nem: - kalodába zárom!

A lélekben évek során
sok vágy és kín összegyűl,

hogy végül is mivé lészen, -
egyszer majd talán kiderül...

Felrobban, lángol, követel: -
legyen már való sok álom! -

Ha nem valósítok semmit: -
lesz majd bús lélek-halálom!

Budapest, 2017. április 25, 0 óra 9 perc


  MINT RIADT ŐZ
Vers a vadászszenvedélyről

Mint riadt őz, úgy menekülsz
a nagy vadász elöl,

pedig a lelked mélyén már
a vágy kerül felül.

Igen és nem – a nagy vita
lelkedben csatázik: –
eldönteni még nem tudod, –
bátorság hibádzik!

Nehéz a lét és a döntés,
csak a szíved segít,
hogy fölülírjad megsebzett
világod elveit!

Budapest, 2017. április 25, 0 óra 39 perc



GYÍKLESEN

Lent a kis bokor aljában
vörös cica ült magában,
ült és azon gondolkodott,
hogy tavaly sok gyíkot fogott.

Gyíkot fogott házunk falán,
sütkéreztek: nem figyeltek ám,
hogy sárga szemű szörny közeleg,
oson lassan – nincs kegyelem! -

A cica bokor alatt várt,
s nézte, nézte a ház falát,
mikor jő gyík sütkérezni: -
elkapni és jól megenni! -

A macska ült, borzolta szél,
ült csak ült: - gyíkot remélt...
Hozzá szóltam, felpillantott,
mint fülesbagoly olyan volt: -

kerek szeme, hegyes füle,
bölcsen tekintett fölfele.
Hosszú szőrét fútta a szél, -
mindennap ide visszatér.

Állhatatosan reméli,
gyíkebédje lesz majd néki!
Ezért vár, vár türelmesen
a bokor alatt: - gyíklesen

Budapest, 2017. április 25, 12 óra 43 perc



               EGY ÉNEKES-VERSMONDÓ
                                VALLOMÁSA


Megkaptam költők kegyeit,
nem tettem érte én semmit.
Csak csodáltam a szavakat,
melyek varázsa elvitt
egy különös világba.

Megkaptam költők kegyeit,
nem tettem érte én semmit.
Csillogó szemekkel fizettem,
s szeretetem megnyílt,
akár egy tiszta forrás.

Megkaptam költők kegyeit:
sok verset örömmel mondtam,
szavak gyógyították lelkem,
és nagyon sokszor daloltam
boldog és bús dalokat.

Megkaptam költők kegyeit,
és ők is hálásak voltak: –
szép lelkek találkozása, –
még szerelmet is daloltak: –
azokat magamba zártam.


Budapest, 2017. április 25, 23 óra




AZ ÖRÖK ÉLET TITKA


Mielőtt én majd meghalok,
hozzám jönnek az angyalok,

fehér szárnyukat lengetik,
velem mulatnak hajnalig.

Mikor csillan a napsugár,
a sok-sok angyal körbeáll,

énekel boldog dalokat,
s akkor a szívem – megszakad...

Szárnysuhogva égbe visznek,
átadnak a Jóistennek. –

Szárnysuhogva égbe visznek,
átadnak a Jóistennek. –

Zengnek az arany trombiták,
testből kiüzik a Halált,

és visszatérek a Földre: –
élek örökkön-örökre! –

És visszatérek a Földre: –
élek örökkön-örökre! – –

Budapest, 2017. április 25, 1 óra 25 perc





KIRÁLYOK VÁROSÁBAN
        Székesfehérvári est után

Királyok városában voltam.
versválogatásomat mondtam -–
átszellemülve.

Hálás közönség csendben ülve,
versek mélységébe merülve –
boldognak látszott.

Mikor a legvégén daloltam,
életem értelmét soroltam: –
taps lett jutalmam!

Budapest, 2017. április 28, 11 óra 20 perc



BŰNBEESÉS ELŐTT
       Erató vallomása


Úgy csókolnám csodás rubin kupoládat, 
 mely egekig röptetné bennem a vágyat!
Úgy csókolnám és becézném a két édest,
szép gyönyűség sosem érne tán véget!

Ősi vad vágyak nem ismernék a gátat,
mikor csókolnám két rubin kupoládat!
Csókolnám nyakad, úgy perzselne a bőröd,
kitárnád a titkot, mit öled megőrzött!

Ünneplő fehérbe öltözne az ágyad,
ördögök, angyalok lesnék a szobánkat,
mikor ízlelném öled édes-sós kelyhét: –
aztán forró testem szorítva ölelnéd!

Budapest, 2017. május 9, 22 óra


FAGY, JÉG, ZIVATAR

Még fagyosszentek sem volt,
jutott zimankó elég,
ezt a bajt még tetőzte:
napközben hullott a jég! –

Jönnek a fagyosszentek,
kelthet nagy riadalmat:
elültetett palánták
biztos halálra fagynak!...

Ma éget a napsugár: –
tán jön a kánikula?
Hideg-meleg csatázik:
fénylik s zeng istennyila!

Budapest, 2017. május 10


BENNÜNK EMLÉKEK ÉVGYŰRŰI

Amint az utcán láttam menni
az egykor ifjú és szép asszonyt, -
elgondoltam: - az Idő Nagy Úr!

Nagy Úr az Idő! - mindent elvesz,
mi szép volt egykor - s csodálatos! -
Ám emlékeink megmaradnak!

Bennünk emlékek évgyűrűi
egymásba kapaszkodva élnek!
Gyereklét - öregkor: - mi vagyunk!

Mi vagyunk mind, mely lelkünkben él!
Az élet kegyes ajándéka: -
önmagunkkal találkozunk!

Budapest, 2017. május 24. 10 óra


BORDAL

Aranysárga borban
buborékok szállnak, –
lélekben bánatok,
örömök cikáznak...

Pohárnak öbliben
kis gyöngyök gyöngyöznek,
bor s a buborékok
benned egyesülnek. –

Nem oly rossz a világ!
Csak te annak véled! –
Pár pohár nedűtől: –
rózsásabbnak érzed!

Budapest, 2017. május 24, 12 óra 20 perc


                 
KÉRDÉSEK

Ó hát mért halnak meg az álmok
mért sorvadnak el az igaz vágyak
mért lesz győztes oly sokszor az álnok
mért hervadnak leányok virágok

Hazug mért erősebb az igaznál
csaló mért üdvözül a pénztárnál
a jót mért falja fel a gonoszság
a szelídeket miért gyalázzák

Mért lesznek a napok tele kínnal
mért van tele szíved jégdarabbal
mért szenvednek sötétben a látók
mért kísér az ezeréves átok

A rablóból miért lesz sokszor pandúr
testvérek közt a harc miért is dúl
lelket miért roppantja a bánat
a miértre miért nem kap választ

Budapest, 2017. május 26, 23 óra 48 perc


FÜVET KASZÁLNAK

Füvet kaszálnak,
érzem az illatát: -
felém sodorja
emlékek hadát...

Felém sodorja
emlékek hadát: -
kaszálni látom
áldott nagyapát.

Már hetvenhét év
nyomta a vállát,
ifjan suhintotta
éles kaszáját:

dőltek zöld füvek,
réti virágok,
némán hagyták itt
e szép világot

Budapest, 2017. június 8,
10 óra 26 perc

  
LÁTHATATLAN, FÉKTELEN VADÁLLAT
            Egy rákbeteg monológja

Ó, te láthatatlan , féktelen vadállat!
Éjjelente csontom s húsomat zabáltad,
kéjes csámcsogással faltad porcikámat: –
Ó, te láthatatlan, féktelen vadállat!

Először a törzsemből faltál jó sokat,
aztán mohón felfaltad izmos combomat,
kajánul ropogtattad erős karomat,
majd elkezdted falni a szorgos agyamat.

Ó, te láthatatlan, féktelen vadállat!
E lakoma: – dárídó, – másnak bánat,
a szívemet zabáltad végső ráadásnak! –
Ó, te láthatatlan, féktelen vadállat!

Budapest, 2017. június 21, 21 óra 30 perc


     BÁRMERRE JÁRTAM
        Petrarca vallomása Lauráról

Bármerre jártam és zarándokoltam,
elfeledni sohasem tudtalak,
mindig megőrzött a szív és az agy,
ha Rómában éltem vagy Avignonban.

Ó, mennyit, de mennyit is álmodoztam,
cudar Idő kegyetlenül rohant,
ám reményem örökké megmaradt:
két szép szemed tüzének rabja voltam!

Boldogan tud szenvedni az ember,
ha van szent célja, van egy emberangyal,
akiért a vágyaknak tüze sarkall,

mert a lelke telve szerelemmel!
Nem gondolsz soha bánatra és bajra,
hiszed, hogy eljutsz majd a diadalra!

Budapest, 2017. június 27, 1 óra 26 perc


JÓTANÁCS

Ki mindig nyafog s meghalni vágyik,
a sors teljesíti akaratát,
ne kínlódjon többé evilágon: –
így elküldi érte a Nagy Kaszást! –

Gondold meg ember, miként cselekszel:
keresd az életnek szép oldalát! –
Erősebb lesz a lelked, s a tested is:
így küldöd el pihenni – a Halált!

Budapest, 2017. július 11, 12 óra 04 perc


KÉT FÜLESBAGOLY

Az egyik este, úgy 11 után
madárvíjogás hallatszott a térről,
sokáig egy éles pííí-hang visongott, –
nem aludtam e „kis éji zenétől”!

Kíváncsi voltam, milyen madár víjjog
folyamatosan, szinte könyörögve? –
Hogy madár volt, azt biztosan tudtam, mert
levelek közül víjogott a csöndbe! – –

Másnap megszemléltem a lombos fákat,
ekkor láttam meg a két fülesbagolyt,
amint egymás mellett ültek szép csöndben: –
anya meg a bagoly-gyermek bóbiskolt.

Mikor fölfele néztem a fa alól,
a két fülesbagoly radarként figyelt, –
tudták, hogy lent egy kíváncsiskodó állt: –
érzékeltek minden mozgást, minden jelt...

Az interneten otthon megtudtam azt,
a bagolyfióka háromhetes tán,
mikor a fészkéből bátran kirepül,
helyet keresve környező lombos fán. –

Szárnya még gyenge, repülni alig tud,
hogy hol van, – jelzi aggódó anyjának...
Nappal alszik, ám éjjel nagyon éhes: –
anyja ételt visz éhező fiának! –

Így víjogott a kicsi fülesbagoly
minden éjjel, több mint egy hónapon át!
Aztán csönd lett, – a fióka meg erős: –
az anyjával együtt elhagyta a fát! –

Budapest, 2017. július 24, 19 óra



MIKOR A HANG...
   Sellei Zoltán emlékére

Mikor a hang nem úgy muzsikál,
mint ahogy szeretné az ember: –
a lelke tele kétségekkel,
a lelke tele félelemmel. –

Mikor a hang nem úgy muzsikál,
mint ahogy szeretné az ember: –
akkor eszébe jut sok minden,
s a lelke tele félelemmel. –

Mikor a hang nem úgy muzsikál,
mint ahogy szeretné az ember: –
akkor eszébe jut egy művész,
ki verset mondott érzelemmel. –

Mikor a hang nem úgy muzsikál,
mint ahogy szeretné az ember: –
eszébe jut egy fátyolos hang... –
Ki találkozott az égiekkel! –

Budapest, 2017, július 26, 16 óra 37 perc


        TUDOM

Tudom,
hogy a lelkem szépségért
és szeretetért kiált.

Tudom,
hogy a szeretetben élni annyi,
mint hinni azt: –
ezért eseng a világ!

Tudom,
hogy az ember sokszor
embertelenné válik.

Tudom,
hogy a szeretetért való küzdelem
élteti az igaz embert –
mindhalálig!

Budapest, 2017. augusztus 7, 10 óra 27 perc



ÉN OLYAN BOHÓ KÖLTŐ VAGYOK

Én olyan bohó költő vagyok, –
hogy kísértenek az angyalok,
belesuhannak a lelkembe: –
és felröpítenek a mennybe!

Én olyan bohó költő vagyok, –
hogy kísértenek az ördögök,
lehúznak pokol fenekére: –
s a mélyben sírva dörömbölök!

Én olyan bohó költő vagyok, –
szeretnek ördögök, – s angyalok. –
Mindegy végül hová is jutok: –
én ilyen bohó költő vagyok!

Budapest,2017. szeptember 1, 10 óra 44 perc


                   CSENDÉLET SZŐLŐVEL
                    ÉS GYÜMÖLCSÖKKEL
                                        *
                          Dulinafka Gábor festményeihez
                                                 *

A festményeket nézem,
s előkerül egy emlék: –
Teleki téren laktam,
mit sohasem felednék. –

A szobában kellemes
illat áradt szerteszét,
a falon festmény pihent: –
egy antik, gyönyörű kép...

Asztalon sárga dinnye,
kövér és gerezdes volt,
mellette szőlőfürtök: –
akár szép üveggolyók.

Szőlőszemek áttetszőn
vágytak a harapásra,
kint a térről hallatszott
villamos jajdulása. –

A festményeket nézem,
s előkerül egy emlék: –
Teleki téren laktam,
mit sohasem felednék. –

Budapest, 2017. szeptember 1,
14 óra 40 perc



CSODA-VIRÁG NŐTT
KÜNN A BALKONON


Csoda-virág nőtt künn a balkonon.
Hogy honnét jött a magja? – Nem tudom.
Egyre nőtt csak, dúsan illatozva,
enyhe szellő illatát fodrozta.

Olyan bódító, édes, mákonyos,
levele nagy, különös, bársonyos.
Ha hozzáérsz, az erős illata
rádtapad, mint a lepke hímpora. – –

Honnét vagy? – Mondd, te különös virág!
Merre a hazád? Miféle világ?
Mi kergetett, hogy hozzám ide szállj?!
Milyen remény éltet? Mi minden fáj?

Budapest, 2017. szeptember 1, 11 óra 24 perc


ESŐVÁRÁS

Fú a szél, sápadt félhold világít,
az ember s táj enyhe esőre vár,
forró, szaharai hőség kínoz,
a testnek kell az édes enyhülés.

Várj csak a csöndes eső-zenére,
szent ajándék a hűs és nyugalom: –
aki e megváltó kegyet kapja,
elmondhatja azt, hogy boldog ember!

Budapest, 2017. szeptember 1, 22 óra 54 perc


CSENDESEN ESIK


Csendesen esik az eső,
zenéje karjában ringat,
egyre enyhébb a levegő,
tüdőm friss oxigént szívhat.

Vártam már ezt az enyhülést: –
melegben a test is fárad,
lélek érzi e rezdülést,
szellő lengeti a fákat.

Kell az eső, feltámadás! –
Bár a test pihenni vágyik,
oly jó ez a halk suhogás! –
Ágak közt szél citerázik.

Budapest, 2017. szeptember 2,
20 óra 38 perc

                               CHANSON

Ha hallgatok örökzöld dallamot,
tudom mi az, ami úgy megkapott.

Ha hallgatok örökzöld dallamot,
tudom a szépség benne felragyog.

Ha hallgatok örökzöld dallamot,
akkor az ifjúságra gondolok.

Ha hallgatok örökzöld dallamot.
Akkor szívem hevesebben dobog.

Lá-lállálá lálállá lállá-lá,
lá-lállálá lálállá lállá-lá.

Ha hallgatok örökzöld dallamot,
a ritmusa a szívemben dobog.

Ha hallgatok örökzöld dallamot,
boldog vagyok, mert reád gondolok.

Ha hallgatok örökzöld dallamot,
érzem azt: van szívem, ember vagyok!

Ha hallgatok örökzöld dallamot,
akkor már az se fáj, ha meghalok!

Lá-lállálá lálállá lállá-lá,
lá-lállálá lálállá lállá-lá.

Ha hallgatok örökzöld dallamot
akkor már az se fáj, ha meghalok!

Budapest, 2017. szeptember 3, 23 óra 56 perc


HÁROM NÉGYSOROS

*
LE TEMPS PASSE!

Lefekszem, mert elfáradtam.
Ó, minő kegyetlen átok!
Szép és keménycsöcsü lányok,
ritkábban gondolok rátok!

*

HANGULAT

A napsütés oly ringató,
a táncos popsi oly izgató.
Jönnek majd az őszi ködök,
s a múltamról elmélködök.

*

ELMÉLKEDÉS

Gondolkodom sok-sok rímen.
Elmélkedem: – van-e Isten?!
Mert, ha volna rendet tenne
e bús Világegyetembe'!

Budapest, 2017. szeptember 26.


FILOZÓFIA

Ha a feladatok
egymás után megoldódnak,
azt veszed észre,
hogy gyűlnek tapasztalásaid,
ám hajad hullik
és a maradék
egyre jobban fakul, –
és lassan hófehérré
válik...

A feladatok megoldásai
közepette pedig arról álmodozol,
hogy még mennyi mindent
kellene megtenni
önmagadért, másokért
az egész világ
jobbá tétele okán.

Budapest, 2017. november 2.
21 óra 28 perc


SZÍVEMBEN NYÍLÓ RUBIN-VIRÁG

Szívemben nyíló rubin-virág
világló fénye oltalmat ád.

Oltalmat ád, – ki oltalmat kér:
szeretet fénye szívekig ér!

Szeretet fénye szívekig ér,
vigaszt ad annak, – ki még remél.

Vigaszt ad annak, – ki még remél:
két kezét nyújtja szeretetér'.

Két kezét nyújtja szeretetér',
s fogadja az, ki másokért él. –

Nemcsak a küzdés, nemcsak halál, –
ami a Földön emberre vár!

Ami a Földön emberre vár, –
remény: – emberibb létre talál! – –

Szívemben nyíló rubin-virág
világló fénye oltalmat ád.

Oltalmat ád, – ki oltalmat kér:
szeretet fénye szívekig ér!

Budapest, 2017. november 3. 14 óra 30 perc


NAPJAIM

Kell még a hű társad,
kell még a magány is,
vár küzdelmes élet,
vár rád a halál is.

Kell még a cselekvés,
kell még a nyugalom,
kell még a szeretet,
s rád tör a fájdalom.

Kell már sok pihenés,
lassul a mozdulat,
erő bár nem társad,
friss még a gondolat.

Úgy pördül az Idő,
pörögnek az évek,
hű társaid lesznek
múltbéli emlékek.

Budapest, 2017. november 3,
23 óra 06 perc


            EMLÉKEK, TÉNYEK, VÁGYAK
- A 90 éves Lator László Kossuth-díjas költőnek, műfordítónak,
a Krúdy Gyula Irodalmi Kör tiszteletbeli tagjának köszöntése -

Emlékek, tények, vágyak
feszülnek a világnak,
a múltból előtörnek
az örömök és könnyek.

Áldott hely: Tiszasásvár!
Megannyi emlék-szivárvány
szegénység börtönéből
feltörni vágyott mélyről

lázadó akarattal:
szállni a madarakkal
szabadabb világ felé,
emberséges lét felé!

Bárhogyan is fáj a szív,
a messzi-titok mindig hív:
tanulni, szeretni bölcsen,
örömet lelni könyvben,

melyből megtanulhatod,
mi az okozat és ok,
milyen színes a világ:
mennyi dudva és virág!

Háború, bűn, gonoszság
álmaidat rabolták.
Az ifjú tud remélni,
s ha élni kell: hát élni!

Sok küzdés, barát, kemény
tüskés bánat, s szerény
körülmények közt láttad:
meg kell találni házad,

s hazát is kell találni,
történjen is akármi,
mert cserben hagyott hazád,
és sírva várt a család!

Célod: - taníts sok embert,
adjál tudást, fegyelmet,
mely áldott hatalmával
küzdhet múlttal és mával!

Sok író s költő terhe
került óvó kezedbe,
hogy a szavak hatalmát,
képzelet birodalmát

lelkük előtt kitárjad:
veszteseké a bánat!
Verssel lesz szebb a világ!
Győzteseké a vivát!

Budapeest, 2017. november 9.


                        ARANYLÓ NAPSUGÁR

Aranyló napsugár rebbent
az őszi fák közé:
hol felfénylett,
hol meg bujdokolt
a felhők mögött.

A félig csupasz fák
lassan már álomba merültek, –
ám mintha kinyujtották volna
sovány karjaikat,
s megmoccantak a fényben! –

Lent a földön
és a füvek között
sápadt levelek holtan,
mozdulatlanul feküdtek. –

Olykor felsóhajtott néhány,
még haldokló, vérző levél!

Budapest, 2017. november 11,
9 óra 38 perc


                    LÁTTAM AZ ŐSI HÁZAT

Láttam az ősi házat,
és a szívem elszorult:
bélavári ház felett
úgy elrobogott a múlt!

Több mint száz éves falak
szép lassan haldokolnak,
a nedvesség s enyészet
a téglák közé kúsznak...

Házalap csak tégla volt,
szétmállott lassan, csendben:
az ereszről az eső
s a téli fagy rendesen,

alattomosan munkált:
a zuzmara csillogott
a tégla, vályog falon,
kint didergő csillagok.

Gyermek- és serdülőkort
e falak között éltem
nyírkos, fagyos hidegben,
de boldog szegénységben!

A ház elhagyottan áll,
néhol már kidölt a fal!
Akár a temetőben:
csak csönd van, és semmi dal!

Budapest, 2017. november 20, 23 óra


      PILLANATKÉPEK EGY TALÁLKOZÁS
               ÉS ELUTAZÁS KAPCSÁN

Tegnap még a konyhánkban
beszélgettünk az élet dolgairól:
feleségem, én és Krisztina lányunk,
aki New Yorkból jött az „anyucit”
Erzsébet nap kapcsán köszönteni.
Este pedig a Zilában ettünk finom
falatokat, utána megtekintettük
az SMV 2000 mestereinek
festménykiállítását a galérián...

Ma reggel korán kellett indulnunk a
repülőtérre a Swissair indulása miatt,
az útunkat a sűrű köd kísérte.
És eljött a búcsúzás, a szomorú ölelkezés...

Feleségemet a munkahelyére vittem,
magam meg kis pihenő után
Bicskére indultam, hogy lássam
miként is éltek az idős és kiscicáink
az elmúlt egy hét alatt a telken?

Érkezésemkor csak egy szürke,
fehérmellényű és arcú kiscica
lesett ki a fedett teresznak ajtaján,
aztán megérkezett kis Roxy meg anyja,
a teknőctarka öreg Roxy mami
és Mirci, a szürke-fehér csíkos mama.
Hívtam a többi kiscicát is, –
és rohantak a szomszéd lakomából
boldogan, peckesen álló farokkal...
Csámcsomva ettek a kerek tálból,
hasuk egyre jobban gömbölyödött,
aztán a tálkákhoz siettek, ittak a tejből, 
majd illendően elkezdték a cicamosdást...

Délután egy óra volt, – és arra gondoltam, 
hogy Krisztina lányom most Zürichben vár 
a New York-i csatlakozásra...
Köröttem sápadt őszi falevelek pihentek
a zöld fűvön és a szőlősorok között...

Telt az idő, hazaindultam az M 1-en,
majd az M O-on: sűrű kocsisor fogadott,
meg az Anna hegy utáni felüljárón egy
trafipax figyelő szeme...

Telt az idő itthon, meg a repülés közben is:
leányunk már Anglia után az Atlanti Óceán
fölött repülhetett, a felhők fehér csodáit
szemlélhette és olykor kivillanhatott
a Nagy Víz hatalmas, kéklő teste...

Este lett, a számítógép monitorján a
Lator László est elkészült videóját néztem:
az ismertetőmet, az énekeket és a verseket, 
melyeket mívesen fordított a költő...

Este volt, kint az utcán sárgán világítottak
a lámpák, a kocsisorok csendben pihentek
a parkolóban. 10 óra 30 perc lehetett.
Megcsörrent a telefon, felvettem és 
ismerős hang tudatta: 
„Megérkeztem... Itt vagyok
A JFK repülőtéren, a Johnny várt...
A csomagok már a kezemben vannak,
minden sértetlen, meghoztam mindenkinek 
az ajándékot és most ülünk az autóba...
Jó volt az az egy hét otthon!...
Jók voltak a találkozások: 
Bélavár, Balázs és családja, 
Fannika, Anyuci és Mariann...
Mindent köszönök!....
Várom az újabb viszontlátást!...”

Milyen érdekes az időzóna: itt Budapesten
éjjel 10 óra 30 perc volt, New Yorkban még
délután 4 óra 30 perc!...
Milyen különös a világ?
Milyen nagyok a távolságok? 7500 km!
Mégis elég egy fél nap repülőn, 
autóval meg éppen keresztülutazhatjuk hazánkat...

Milyen kicsi a világ, és milyen hatalmas? –
Ám minden eltörpül, minden relatív
a múló Idő hatalmas, különös országútján.

Budapest, 2017. november 25, 0 óra 47 perc


               NOVEMBERVÉGI NAPSUGÁR

Novembervégi napsugár
terült a szomorú tájra,
olyan volt akár a tavasz
aranyló szimfóniája.

A sok borongós nap után
felüdülhetett a lélek.
Elgondoltam: nemsokára
indulunk didergő télnek.

Oly kegyes lett hozzánk a sors,
most hát örüljél és vigadj!
Ajándék tán az Istentől
e csodás, röpke pillanat?!

Budapest, 2017. november 27,
12 óra 2 perc.


              FERENC NAPKOR FEHÉR A TÁJ

Internet híreit nézem,
és eltűnik a külvilág,
lelkemet eseményeknek
sokszínűsége hatja át...

Aztán felállok a székből,
nyújtózkodom egy jó nagyot,
amíg roppannak csontjaim,
nézem az erkély ablakot:

fehérülnek a háztetők,
lassan pilinkézik a hó,
s kilépek az erkélyajtón,
a friss levegő jó! De jó!

Pesten nem jeleztek havat,
havas eső lesz talán?!
Tegnap még nap sütött, s ma:
Ferenc napkor – fehér a táj!

Budapest, 2017.december 3, 13 óra


AZ EMBERT MI VEZÉRLI?
                       - Lator László Kossuth-díjas költőnek -

Az embert mi vezérli?
Jellemet mi ad neki?
Kitől és mit örökölt?
Miért azt, és ott teszi?

Lehet ezernyi kérdés,
lehet ezernyi válasz:
vezérelheti öröm,
vezérelheti bánat!

Ám mégis legfontosabb:
a gyermekkor mit adott,
szülőktől és a tájtól
ajándékul mit kapott!

Kinek lelkében él a
lomboknak suhogása,
erdők csendje, illata,
folyóvíz csobogása,

udvarnak és a kertnek
sok kitárult csodája,
szeretet és tisztesség
nagy égigérő fája:

az felnőtten is így él,
és ellene hiába
tör acsarkodó város
lélekölő világa!

Budapest, 2017. december 6,
17 óra 03 perc


HOGY FUTNAK A NAPOK

Hogy futnak a napok
hogy futnak az évek
hogy gyűlnek a versek
hogy gyűlnek emlékek

Hogy fájnak a múltak
hogy fájnak a képek
hogy fájnak a jajok
hogy múlnak a szépek

Hogy futnak az álmok
hogy futnak remények
hogy fogynak barátok
hogy szíven találnak

A napok az évek
a versek emlékek
a múltak a képek
a jajok a szépek

az álmok remények
eltünnek elégnek
robognak elnyelik
kéklő messzeségek

Budapest, 2017. december 13,
0 óra 23 perc


                                  A VÍZ A TÓ

A víz a tó
a jég a hó
a lét ha jó
oly nyugtató

ha félve élsz
s nem vagy merész
gyáva leszel
nem tűzszerész

bármerre lépsz
ezer veszély
leselkedik
meghalj ne élj

a gyáva lét
egy szenvedés
nem leszel egy
nagy Periklész

A józan szív
s a józan ész
hű társaid
tőlük remélsz

Budapest, 2017. december 13,
22 óra 31 perc


                     KARÁCSONYI GONDOLATOK

Hatvan-hatvankettő éve
leltem karácsony regére...

Kint hullott pihe-puha hó:
be szép volt, olyan nyugtató!...

Térdigérő hóban jártunk
házról-házra , és kántáltunk

Krisztus Jézus...” szent énekét,
sok szegénynek az életét

vidítottuk néhány percre:
s gondoltak a szeretetre...

Hóhullásos éjszakába'
botorkáltunk, egyre fázva,

angyalhangú gyermekének
szólt sok szegény ház népének.

Vártak, s tiszta szívvel hívtak,
kedvesen ajtót nyitottak!

Gyűlt a fillér és a forint,
volt ki almát, volt ki csokit

adott a szép éneklésért,
szemük szeretete kísért!

Hatvan-hatvankettő éve
leltem karácsony regére!

Sokat változott a világ:
hányszor ölték Krisztus királyt?!

Budapest, 2017. december 24


                   ELSZÁLLT EGY ÉV MEGINT

Elszállt egy év megint,
amely most arra int:
életed áttekintsd!

Eddig mit tettél jól?
Sok tetted érted szól!
Örülsz? Csalatkozol?

Mit rejt még a jövő?
Sok fontos teendő
talán feledhető?!

Mi az, mi vár reád?
Nappalod, éjszakád
sok feladatot ád

szívnek és az agynak!
Lelked nem nyugodhat: –
reménykedik?! Hallgat?!

Budapest, 2017. december 31.

                                         *



II. VÁLOGATÁS A 2018-BAN ÍRT VERSEIMBŐL


NEMLÉT GYÖTÖRTE TESTEMET

Nemlét gyötörte testemet,
ám küzdöttem bátran: 
hittem, hogy most nem múlhat el,
amelyekért vágytam!

Karomban éles tű feszült
és gyógyszer áramolt,
gyógyította a tüdőmet,
mert az nagy kétség volt:

győzhet-e betegség ellen,
amely fáradt testem
alattomosan gyötörte! 
végül győztes lettem!
Budapest, 2018. március 3, 23 óra 42 perc




CRÉDO

Beteg voltam, - meggyógyultam:
ismét harcos lángra gyúltam!

Kinek lelke zsongó világ,
nem hagyhat el mást s önmagát:

kell a sok társ, kell remélni,
ismét ezer fokon égni!

Tenni kell azt, ami éltet!
Szeretetet ki ad, - kérhet!

Egyszer majd jobb lesz a világ!
Ezt hiszi ki, jobbért kiált,

ezért él, küzd és lélegzik!
Sok sárkánnyal megverekszik!
Budapest, 2018. április 10, 9 óra 55 perc



ÁPRILISI NYÁRIAS IDŐBEN

Áprilisi nyárias időben
a gyümölcsfák öltöztek virágba,
kiskertekben is a színes forgatag
virított, s mosolygott a világra.

Sok hűvös nap és didergés után
a természet és a szív újjáéledt,  
feledtetve a bús várakozást:  
és él, mert élni akar az Élet!

Milyen erő és törvény mozgatja
évenként a természet világát?
Miért is teszi azt, akkor és úgy, 
nem tévesztve fejlődés világát?  

A virágok bódító illatát
várja, kívánja test és a lélek!
Hiszen az élethez és munkához
kellenek a megváltó remények!
Budapest, 2018. április 23, 14 óra 7 perc


ZÍVATAR

Többnapos fullasztó hőség után
az égen fellegek tornyosultak.
Mennydörgés:   s az ég csatornáiból
áldást hozó kövér esők hulltak!

Budapest, 2018. április 23, 16 óra 30 perc


NEM MÉRLEGELTEM

Én szívemet adtam a világnak, -
és nem vártam , hogy ezért mit kapok
cserébe.

Nem mérlegeltem, hogy egészségem
talán sérülhet. - Csak azt éreztem: -
megérte!
Budapest, 2018.május 17. 2 óra 2 perc


CSONGRÁDI TALÁLKOZÁS UTÁN

Hárman utaztunk Csongrádra
egy szabadtéri irodalmi estre
barátunkhoz Góg Jánoshoz,
a szerkesztőhőz, költőhöz, jóbaráthoz.

Az autó falta a kilómétereket,
beszélgettünk, köröttünk zsongott a táj, -
és reméltünk, hogy az idő kegyes lesz,
hiszen fekete felhők tornyosultak. - - -

Baráti légkör, kedves barátok,
kedves közönség fogadott bennünket.
Szóltak a bemutató szavak és kérdések,
közben feljajdult a széphangú tárogató is.

Öreg diófa árnyékában ültünk, a krúdysok:
Kanizsa József, Nyiba, - ki énekelt is, - és jómagam.
Az értő közönség tapssal jutalmazta
verseinket, dalainkat és vallomásainkat. - - - -

Hazafelé elgondoltam: - Góg Jánossal
immár 30 éve ismerjük egymást,
azóta a szövetkezetekért és az irodalomért,
az emberek lelkének vigadásáért küzdöttünk.

Együtt utaztunk egyszer Franciaországba is.
Ő tácolt én meg csodáltam a különös világot: -
fesztiválok hangulata ivódott lelkembe, Concarneau,
az Atlanti Óceán partja, a csodás falvak ésvárosok!

Sokfelé jártunk, hol a fürge lábú táncosok műsorát,
az Alföld Nptáncegyüttest ünnepelték.
Jártam Saint-ben is, hol a templomban
a püspök nyujtotta gyűrűs ujját a csókra. - - -

Mennyi küzdelem és mennyi szervezés kell,
hogy a költészetet, a zenét és a festészetet
művelők sokasága megmutathassa mindazt
a hálás közönségnek, mi bennük virágzik.
Budapest, 2018. május 17, 20 óra 40 perc


NEGYVENNYOLC NAPJA MÁR

Negyvennyolc napja már
nem írtam verset! -
Sok mindent kellett tennem,
sok feladat zuhant reám! - -

Negyvennyolc napja már
a köznapi élet dolgos sűrűjében
vergődik a lelkem, -
és újabb reményekre vár! -

Negyvennyolc napja már
a belső hang bölcsen hallgatott! -
A fájdalmak és kínok sebei
lassan gyógyulnak talán?! -

Negyvennyolc napja már
a lélek bölcsen hallgatott arról,
hogy fél éve volt, amikor
kísértett és gyötört a halál! -

Negyvennyolc napja már! -
A test egyre erősebb,
a lélek pedig meggyógyulva -
ismét szárnyalni kíván!
Budapest, 2018. július 4, 16 óra 38 perc
































Összes oldalmegjelenítés